Czeizel csomag I.

A csomag tartalma:

Dr. Czeizel Endre:

• Tehetség/talentum -jó szerencse, semmi más?
• A Czeizel-ügy
• A magyar festőművész- géniuszok sorsa

Tehetség/Talentum

Jelen könyv Czeizel professzor életműve összefoglalásának is tekinthető a tehetség témakörben. A világhírű genetikus, a nagy írói tapasztalatokkal is bíró szerző hallatlanul rendszerezett formában összegzi itt eddigi kutatási eredményeit… Külön csemegét jelent az olvasó számára a „Sors”-faktorról írott rész: ebben nemcsak a betegségek és az egészség kiemelt jelentősége kristályosodik ki a tehetség kibontakozásában és alkotóképességének működésében, hanem a társadalom, a szűkebb és tágabb környezet felelőssége is pontosan fogalmazódik meg. Azt is hangsúlyozza Czeizel professzor, hogy az egész folyamat befolyásolható tudatosabb tehetségfejlesztéssel és tehetségvédelemmel, és zárásként legfőbb hitvallását is megfogalmazza az egész kérdéskörről: „Könyvemnek fő üzenete tehát az: A tehetség jó szerencse, de a talentum, »gyönyörű képességünk« már az egyén tudatos erőfeszítésének és a közösség támogatásának az eredménye.” Biztos vagyok benne, hogy ez a gondolat hosszú időn keresztül befolyásolja majd a tehetséggondozó szakemberek, szülők gondolkodásmódját, s reménykedem abban, hogy ezen az egész emberiség számára fontos gondolaton a jelen és jövő politikusai is eltöprengenek…

A Czeizel-ügy

A szerző vallomása: “Nem szeretem ezt a művemet. Pedig, amikor könyvet írok, viszonyunk az apa és fiú kapcsolatához hasonlítható. Szeretettel és gondoskodással készítem elő, mivel fontosnak tartom tapasztalataim és üzeneteim közzétételét. Ráadásul büszke is szeretnék lenni “fiamra”, szellemi produktumomra.

E könyvem életem hét és fél éves kálváriáját mutatja be, amit jobb lenne elfelejteni. De erre képtelen vagyok. Talán lelki megpróbáltatásom “kibeszélése” segítheti öngyógyításom. Fontosabb ennél a rémtörténet hiteles ábrázolása, hiszen még most is oly korban élünk, amikor emberek élvezetet találnak mások tönkretételében. Ugyanakkor sokan álltak, sőt kiálltak mellettem – könyvemet elsősorban nekik ajánlom, köszönettel. De még a velem rokonszenvezők körében is érzékeltem, igazából nem is tudják, hogy mi történt.

Az én végig soha nem mondható magyarázkodásaim és az engem likvidálni akarók rágalmai között nehéz volt eligazodni. Úgy érzem, hogy ez az orvosi elsősegélyként induló, majd bűnüggyé fajult história csakis személyiségem és pályafutásom tükrében, meg ellenségeim indulatainak és motivációinak ismeretében érthető meg. Szeretném tárgyilagosan ábrázolni önmagam és meghurcoltatásom. Természetesen mindenki szubjektív, ezért különbözőképpen látjuk és értelmezzük a világot, meg az eseményeket, különösen a súlyos és személyes megpróbáltatásainkat. Éppen emiatt igyekeztem mondanivalómat dokumentumokra alapozni. A lektorokon túl nagyszámú ismerősömet is megkértem a kézirat elolvasására és véleményezésére.

Hálás vagyok tanácsaikért és önzetlen segítségükért. Kálváriám végén elmaradt a megfeszíttetés, de azért sikerült a magyar egészségügy érdekében tervezett művem befejezését megakadályozni, nevemet bemocskolni, lelkileg megsebezni – bár meg nem törni. Büszke vagyok arra, hogy a nyílt örökbeadást népszerűsítő orvosi elsősegély programunknak köszönhetően hetven magzat-újszülött, és talán néhány terhes életét sikerült megmentenünk.”

A magyar festőművész-géniuszok sorsa

Az elmúlt években a magyar festőművész-géniuszok családfaelemzése révén kivételes talentumok gyökereit próbáltam jobban megérteni. Életük alakulásának megismerése arra sarkallott, hogy orvosi szempontból értékeljem testi és lelki egészségük általános szabályszerűségeit. E könyvemben ezért 40 jelentős magyar festőművész (id. Markó Károlytól Gruber Béláig) un. patográfiáját vagyis “kórrajzát” mutatom be.

Közülük hét (17,5%) nem házasodott meg, és a 33 házas festőművész közül 11-nek (33,3%-nak) nem volt gyermeke. Több festőművész tudatosan nem kívánt gyermeket. Szüleik és testvéreik között képzőművész nem található, míg a 45 felnőttkort megélt gyermekük közül 16 (35,6%) festőművész lett, ami sokszorosa a várt gyakoriságnak.

A vizsgált 40 festőművész közül 3 szkizofréniában szenvedett, ez a 7,5%-os érték jelentősen felülmúlja a magyar népesség szkizofrénia gyakoriságát (0,85%). További ketten szkizoid személyiségek voltak, két festőművészt kezelték szélsőséges kedélye miatt, és ketten voltak homoszexuálisok, ez utóbbi 5%-os gyakoriság megfelel a férfinépességben várt 4%-os értéknek.

Két festőművész süket volt, kilenc tbc-ben szenvedett, kettőnek a vérbaj okozta halálát. Négyen haltak meg rákban, ketten leukémiában, ketten gyomorrákban. Hatszor gyakoribb volt közöttük a sokízületi gyulladás, mint a népességben.

A 40 festőművész átlagos élettartama 64,8 év volt, ami jóval hosszabb a társadalmi átlagnál és több mint 11 évvel éltek hosszabb ideig a magyar költőgéniuszoknál.

A festőművészek kórrajzának értékelésekor számos érdekes kérdés merült fel. Miért élt 56 évig Munkácsy és csak 33 évig Paál László, pedig hasonló életkorban kapták meg a vérbajt? Miért nyilvánították őrültnek Csontváryt, amikor sohasem szorult emiatt orvosi kezelésre? A Ferenczy családban miért nem a csodagyerek Valérből, hanem a két “rossz” gyermekből, Noémiből és Béniből lett géniusz? Miért hallgatták el Victor Vasarely születésének, és Kassák Lajos halálának körülményeit?

Dr. Czeizel Endre